Március 26-a mély jelentéssel bíró nap azok számára, akik ismerték és tisztelték Dr. Csőke Lajost. Az 1941-ben, Egerben született professzor életútja a magyar informatikaoktatás egyik meghatározó fejezete, egyben egy olyan ember története, aki a tudást erkölcsi felelősségként élte meg. 2019-es halála a tovább örökítés terébe emelte életét. Külső szemlélő számára az informatikaoktatás iránti szenvedélye tűnt az élete fő mozgatórugójának, ám fia, Csőke László Attila fiatal szemmel mindig azt látta, hogy az apa számára a család jelentette az elsődleges értéket.
Pályáját 1968-ban kezdte az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Matematika Tanszékén. Már ekkor kitűnt szemléletével, amely később egész munkásságát meghatározta: a tudás nem öncélú, hanem eszköz arra, hogy az ember jobbá tegye a világot és önmagát. 1988-ban docenssé nevezték ki, majd 1993-ban a Számítástechnika Tanszék vezetője lett. Négy évvel később megalapította az Információtechnológiai Tanszéket, amely hosszú időn át az ő szellemi iránytűje szerint működött.
Az általa vezetett műhely igazi alkotó közegként működött. Hallgatók és kollégák egyaránt úgy emlékeznek rá, mint a valódi diskurzusok helyére. Egy helyre, ahol lehetett kérdezni, ahol a hibák nem kudarcot, hanem tanulási lehetőséget jelentettek, és ahol a gondolkodás szabadsága kézzelfogható valóság volt. Tantárgyai – algoritmusok, adatszerkezetek, programozási nyelvek – mögött ott húzódott egy mélyebb üzenet: a rendszerezett gondolkodás és az etikus döntések fontossága.
Nevéhez több tankönyv is kötődik. Az 1972-es, „A függvények és tanításuk az általános iskolában” című műve már előre vetítette pedagógiai érzékenységét, míg a Garamhegyi Gáborral közösen írt: „A számítógép programozás logikai alapjai” című könyv – generációkat vezetett be az informatika világába. Ezek a kötetek nem csupán tananyagok, hanem gondolkodási minták, amelyek hosszú távon formálták az olvasókat. Dr. Csőke Lajos nemcsak tanított és írt, hanem közösséget is épített. 1993-ban alapította meg az International Conference on Applied Informatics konferenciasorozatot, amely Eger városát nemzetközi szinten is felhelyezte az informatikai tudományos térképre. Emellett számos tudományos eseményt és versenyt szervezett, ahol a fiatalok megmutathatták tehetségüket. Tanítványai közül sokan maguk is oktatók, kutatók, fejlesztők lettek, és magukkal vitték azt a szemléletet, amelyet tőle kaptak.
Szakmai munkáját rangos díjakkal ismerték el: 2002-ben Tarján-emlékérmet kapott, 2008-ban pedig Kiss Péter-díjjal tüntették ki. Ezek az elismerések csak részben tükrözik a hatását: az igazi érték az emberek gondolkodásának formálása.
A tanszéki folyosókon még ma is mesélnek egy helyről – egy bizonyos kanapéról, amelyen gyakran ült és szinte rituáléként minden nap ebéd után 15 percet aludt, hogy feltöltődjön a következő feladatokra. Ez a bútor találkozási pontként szolgált, viták és felismerések színtere volt. Itt születtek meg azok a beszélgetések, amelyek gyakran többet értek bármelyik előadásnál. Ezen a helyen vált nyilvánvalóvá, hogy a tudás kapcsolódás is ember és ember között. A professzor számára az egyetem 2026 márciusában emléktáblát avatott, ezzel is tovább őrzik jelenlétét és szellemiségét.
Életének személyes dimenziója kevésbé ismert, ám legalább olyan fontos. Fia, Csőke László, Dubajban él, és gyakran idézi fel édesapját. Olyan emberként él az emlékeiben, aki minden helyzetben következetes maradt az értékeihez, akinek a munka morális állásfoglalás volt és aki megtanította: az etika az élet alapköve. „Amit tőle kaptam, azt nem lehet könyvekben megtanulni” – mondja. Ez az örökség mára az ő gyermekeiben él tovább: a gondolkodás tisztaságában, a munka iránti alázatban, és abban a csendes meggyőződésben, hogy csak tisztességesen érdemes élni és dolgozni. Dr. Csőke Lajos életműve túlmutat intézményeken, tankönyveken és díjakon; egy erős hálót alkot, amely összeköti mindazokat, akik valaha kapcsolatba kerültek vele. Egy élet, amely nem ért véget hanem emlékezetté, példává és iránymutatássá formálódott.